Mikor és hogyan válasszunk esküvői fotográfust?

 

 

 

Előre bocsájtom: ez a cikk azokhoz szól, akik nem átlagos esküvői fotográfiákra vágynak. Akiknél előnyt élvez a "majd a rokonok úgyis lekattintják" mentalitás, azok nyugodtan nyomják a piros "X"-et a jobb felső sarokban, ez az olvasmány nem nekik készült.

 

Magyarországon a vizuális kultúra még eléggé gyerekcipőben jár, de szerencsére kezd tudatára ébredni a párok többsége, hogy lehet ezt "máshogy" is. :) A tavalyi szezonban kezdtem felfigyelni arra a jelenségre, hogy egyre több pár érdeklődött idei és jövő szezonbéli időpontok után. Ez jó jel, mert arra utal, hogy a tudatosan tervező párok kezdenek ráébredni a fotográfiák fontosságára és mindent megtesznek, hogy az esküvő időpontjának kitűzése után a lehető leghamarabb lefoglalják az általuk áhított legmegfelelőbb esküvői fotóst. És ezt nagyon jól teszik annak fényében, hogy napjainkban Magyarországon összesen nincs 100 igazán minőségi esküvői fotós szolgáltató és nekik is nagyon hamar betellik a naptáruk. Főként, hogy a tudatos párok már 1-2 évre előre lefoglalják a frekventáltabb dátumokat. Ennek fényében nem lepődtem meg azon, hogy már 2013-ra is vannak foglalásaim. :) Az igényes párok a minőségi szolgáltatókra fókuszálják a keresésüket, ezért sokan terveznek eleve Pénteki, Vasárnapi ill. hétköznapi esküvőt, csak hogy nekik is jusson abból a kevés jóból. :)

 

 

 

 

 

Én így választanék a saját esküvőmre:

 

Vegyünk egy átlagos példát: vidéki pár vagytok, nem laktok túl közel a fővároshoz, a fotós budapesti. Első benyomásként ugye a weblapjával találkoztok az interneten (hacsak nem ajánlás útján jutottatok el hozzá): aki ingyenes (ultraweb, freeweb, shp, stb.) honlappal dolgozik, az nálam eleve kiesne, mert ha valaki még ennyit (3-4000 Ft két évre a .hu végződésű domain) sem hajlandó az üzletére költeni, akkor nagy valószínűséggel a felszerelésére és a munkájára sem igényes. Legyen letisztult a weblap, ne az rikítson róla, hogy sablonból készült, ne legyenek kérdőjelek vagy kockák az ékezetes karakterek helyén! A fotók minimum 720 pixel hosszabbik oldalmérettel (Facebook-szabvány ;D ) legyenek megnézhetőek, ennél kisebb egérmoziban nem élvezhetők, nem eléggé részletgazdagok. Nem mellékesen a leméretezés több hibát jótékonyan elfed: csökken a képzaj, az életlenség, stb…Szóval ha valakinél nagyon kicsik a képek, akkor azon az oldalon én egy dolgot tennék a helyetekben: a piros "X"-et nyomnám a jobb felső sarokban. ;). Lehet, hogy ennél az oldalnál is elgondolkoznék a gyors továbblépésen:

 

 

Csak (egy kissé morbid) vicc volt, nehogy megijedjetek! :) A képet az interneten találtam, nem tudom, ki "követte el". De lépjünk tovább: vegyük a jobbik esetet, hogy a fotós nagyméretű képeken tárja szemetek elé a munkáit és ezek nagyon tetszenek nektek. Felveszitek vele a kapcsolatot, megbeszéltek egy találkozót. Direkt nem azt írtam, hogy árajánlatot kértek tőle, mert az első tapogatódzó e-mailekkel az alapvető probléma az, hogy egy internetes oldalon (egy nagyon szűk keresztmetszetű információs csatornán) keresztül próbáljátok egymás lelkivilágát megismerni, elvárásait kitalálni. Telefonon beszéltek, elmondjátok mik az elképzeléseitek. Még mindig nem direkt a kapcsolat, nagyon sok információrészlet vész el. A fotós ebből a tudáshalmazból próbál képet kapni az értékítéletetekről, az általatok elvárt képi világról. Egy álom valóra váltásához ez kevés. A gyönyörű és mindenkinek tetsző esküvői fotók legfontosabb és alapvető feltétele, hogy a pár tudatában legyen annak, hogy milyen képeket szeretnének kapni és, hogy aktívan részt vegyenek ezek elkészítésében. Szánjanak elegendő időt a megfelelő stílusú fotós kiválasztására, találkozzanak vele személyesen, beszéljenek meg minden apró részletet. Az a fotós, aki szereti a munkáját, a szívét-lelkét kiteszi értük. De ennek van egy feltétele: a párnak is maximálisan oda kell tennie magát együttműködésben és maximálisan akarniuk kell a jó fotókat. Egy személyes találkozón nonverbális kommunikációval nagyon sok olyan információ jön át az emberekről, ami támpontokat ad a másik félnek.

 

 

Itt érkeztünk el az egyik legfontosabb ponthoz: a személyes benyomáshoz. Mindig a szolgáltatóval való első személyes találkozáson dől el a legfontosabb: hogy mennyire vagytok egy hullámhosszon vele, ill. ő mennyire tud rátok hangolódni. Ha nincsen meg az összhang, az a képek rovására megy. Tehát azt javaslom, hogy mindenképpen találkozzatok minél hamarabb személyesen, mert elejét vehetitek sok, nem várt "meglepetésnek". Az esküvőn két szövetségese van a párnak: a vőfély és a fotós. A vőfély a főpilóta: ő tart kézben mindent, a fotós pedig mindig velük van, így vészhelyzet esetén ő lehet az ejtőernyő (Ezért van mindig a táskámban pillanatragasztó, walkie-talkie, csípőfogó, fél liter ásványvíz, zseblámpa, fájdalomcsillapító, GPS, stb...) Élete leghorrorisztikusabb pillanatát éli át az a menyasszony, akinek mondjuk eltörik a szoknyájának az abroncsa, de van megoldás: erre tartom a fogót. Vagy megszédül a melegtől a beállított fotózás közben: ott az ásványvíz, vagy letörik a cipőjének a sarka: segít a pillanatragasztó.). Szerintem a fotósnak az a feladata, hogy ne csak fotósként legyen ott, hanem általánosan jó hangulatot és nyugodt légkört teremtsen és mindvégig ő irányítson. Jó problémamegoldó mindenesnek és pszichológusnak is kell lennie, hogy ha kell, megnyugtathassa az agyonstresszelt menyasszonyt, vagy kibékítse a feszült párt. Ez pedig csak egyébként tökéletes összhang esetén lehetséges. Most nagyon úgy fog tűnni, mintha magamat futtatnám (És tényleg! ;DDD), pedig egyszerűen csak megtörtént eset: felhívott az egyik tavalyi menyasszonyom, hogy nem tudnék-e segíteni, mert a kisfia reggel óta hány, és a vőlegénye vidéken van…Vittem nekik gyógyszert a gyógyszertárból. Utána elgondolkoztam, hogy vajon miért engem hívott másodiknak…Szóval valami ilyen bizalmi kapcsolatra gondolok menyasszony és fotós között. A legtöbb pár máig a barátjának tekint , eljárunk együtt kirándulni, bowlingozni, stb… :)

 

A fotós tudásáról: az igényes esküvőfotósok amellett, hogy a felszerelésüket folyamatosan karbantartják és bővítik, időről időre továbbképzik önmagukat is. Évente többször vesznek részt szakmai tanfolyamokon, workshopokon. 2010-ben Fekete Csaba és Jaksa Tímea Tudatos Esküvői Fotográfus kurzusán vettem részt, 2011-ben Schram András volt újra Magyarországon egy 4 napos workshop keretében, 2012 szeptemberében pedig egyike lehetek azon keveseknek, akik Yervant Zanazanian, a világ egyik elsőszámú esküvői fotográfusának hazai workshopján vesznek részt hazánk legjobbjaival együtt. Emellett folyamatosan szervezünk mini workshopokat és örömfotózásokat, ahol megosztjuk egymással a legfrissebb tapasztalatainkat, legyen szó akár fotózásról, ügyfelekről, marketingről, vagy csak egy jó baráti beszélgetésről. Ezzel szemben a másik oldalon egyre több az olyan Vasárnapi kocafotós, akiknek a filozófiája valószínűleg az, hogy "kaptam karácsonyra egy fényképezőt, mostantól esküvőfotós vagyok!" Amióta bárki számára elérhető árúvá váltak az alapszintű tükörreflexes gépek, egyre többen csak a könnyű pénzkeresetet látják benne. Na nem, ez nem így megy. Kezdésként ismerni kell az egyházi szertartáson és a polgári ceremónián követendő szabályokat, mozgásmintákat. Ráadásul ahányféle szertartásrend és eskető pap, annyiféle lehetőség illetve szabály. Ezek után jön csak a tényleges fotózás: az egyén (a fotós) kreativitásán alapuló esküvőfotózás (ami szerencsére az utóbbi pár évben jótékonyan felpezsdítette az esküvői fotografálást hazánkban is), nagyon összetett és bonyolult műfaj. Sokan leszólják az esküvőfotósokat, hogy "az nem fotográfia, esküvőzni mindenki tud"... Hát persze. Azért nézzünk csak jobban a mélyére: az új vonal ötvözi a létező szinte összes fotózási stílust, hogy egy komplett történetet építsen fel a nagy napról képekben úgy, hogy minden egyes kép maga is egy külön történetet mesél el. Ehhez egyéni látásmód, koncentráló-, és improvizálóképesség (mert ugye ismétlési lehetőség nincs), intuíció, értelmi és érzelmi intelligencia és még kismillió dolog szükséges a fotós részéről…Nem mindennapos kombináció, ha mindez megvan egy emberben. Emellett tökéletesen ismernie kell az általa használt technikai eszközöket, hogy ne azzal menjen el az idő, hogy gondolkozik mit és hova tekerjen vagy milyen gombot nyomjon, miközben valamilyen félmásodperces, megismételhetelen mozzanatról marad le éppen…Itt számít nagyon a rutin és az intuíció amivel a kezdők nem rendelkeznek, hogy ráérezzen valaki: "ott és akkor valami történni fog". Szomszéd Józsika = orosz rulett, már ami a használható képek számát illeti. Persze ha nem történik semmi baj, akkor akár lehetnek jó képei is. De egy esküvő szintű eseményt nem lehet erre alapozni. A barátok / rokonok nem azzal a felelősségtudattal állnak hozzá az esemény megörökítéséhez, mint azok a fotográfusok, akiknek ez a munkájuk. Szerencsére a profiknak mindig, minden körülmények között minőségi anyagot kell tudniuk prezentálni az adott eseményről és nagy valószínűséggel a legrosszabb képeik is jobbak, mint a próbálkozó amatőröké. Több évnyi esküvőzés után is érnek meglepetések, amiken csak a lélekjelenlét és az improvizálás segít át. A párom (és egyben asszisztensem) már tudja, hogy az esküvők előtti napokon csak pihenek: energiát és inspirációt gyűjtök, hogy másnap tökéletesen tudjak teljesíteni. Egy egésznapos esküvőn 18-20 órán át kell a fotósnak a maximumot kihoznia magából: ezzel teljes felelőssége tudatában kell tisztában lennie.

 

 

Egy átlagos példa: kelés hajnali 4-kor, a technika utolsó ellenőrzése, 5-kor indulás. 8 előtt lent vagyunk Miskolcon, várunk a menyasszonyra a fodrásznál. Csak negyed órát késik, de cserébe fülig ér a szája. :) A készülődés fotózása. Délre kész a sminkje is, utána irány hozzájuk. Kicsi pihenő, kettő tájt elkezd öltözködni…3-ra becsomagolják a barátnői a ruhájába, közben persze végig röhögés és fotózás. :) Utána átkoccolok a vőlegényhez, nála ugyanez fél óra alatt, de abban már a haverok is megvoltak. :) Közben megérkezik a vőfély is, mert 4-kor már kikérő, amit le kell vezényelnie. Miután ez megvolt, 5-kor polgári, 6-kor egyházi, majd 7-től vacsora. Elvileg, mert közben kitaláltuk, hogy csináljunk még naplemente előtt pár külső képet. Semmi baj, a násznépet leadtuk az étteremben, nagyon jól érezték egymást az alatt az 1 óra alatt, amíg mi is elvoltunk. ;) Utána már a szokványosnak mondható vacsora, menyasszonytánc, tánctánc, stb… :) Hajnali 4-re már eléggé ellaposodott a hangulat, így elköszöntünk és reggel 6 után itthon is voltunk. Szóval ez egy átlagos esküvő, ezt kell bírnia a versenyzőnek. :) Azt nem is mondom, hogy egész nap cipelni kell a cuccot, ebből következően alkalmanként 3x-4x cserélek ruhát, hogy mindig a körülményeknek megfelelően legyek öltözve és ne legyek átizzadva. Megfelelő ápoltság alapfeltétel. Jó, ha ezt is előre egyeztetitek a majdani fotóssal, hogy mi a "dress code", milyen öltözeti elvárás van vele szemben. A legtöbb fotós nem szívesen visel munka közben öltönyt és nyakkendőt, mert akadályozza a mozgásban, a munkában. Természetesen az egyházi ceremónia alatt kötelező, de mondjuk a 40 fokos napsütésben a kültéri beállított képeknél nem annyira humánus megoldás. Így is csorog rólunk a víz a cipelt felszerelés súlyától… ;)

 

 

A felszerelésről: mivel - nem győzöm hangsúlyozni - itt nincs ismétlési lehetőség, csak olyan fotóst válasszatok, aki több gépvázzal és tartalék felszereléssel megy dolgozni! Gondolj bele: mondjuk gyűrűhúzás előtt elhalálozik a zár a fotós gépében, mire ő pókerarccal közli, hogy "Bocsi, de a jövő héten folytatjuk, addigra kölcsönkérek egy másik fényképezőt…!" Az amatőrök, akik még nem szembesültek élesben egy drasztikus váz-, vagy objektív hibával, általában "bátrabbak" ilyen tekintetben, mint a sokat megélt és tapasztalt profik. Bevallom: én is bátor voltam, amíg (még nagyon kezdő koromban) egy rendezvényen meg nem állt a vázam...Szerencsére meg tudtam menteni a helyzetet, de azóta nagyon odafigyelek arra, hogy mindig túlbiztosítsam magam. A minimum 2-3 váz, ugyanennyi objektív és vaku, stb., aminek lennie kell egy esküvőfotósnál. Ez azért is jobb megoldás, mert így nem kell egy vázon cserélgetni az objektíveket, hanem csak felkapom a másikat és már lövök is, így időt spórolok. A legrosszabb fényerejű objektívjeim fix F2.8-asok, ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy minél kissebb az F-szám, annál kevesebb fénynél tudsz vele fotózni. Összehasonlításul: egy "kit" objektív (amivel az amatőrök kezdik a pályafutásukat), amit a boltban a gép mellé csomagolnak "vázsapkaként" (ez fotós vicc, a gyatra képminőségére utal ;) ), F3.5-5.6 közt tud (nem is fix és jóval több fény kell neki, tehát ahol a profi vígan fotóz vaku nélkül, ott az amatőrnek vadul kell a mókusokat vakítania).

 

 

A fotós képeiről csak iránymutatást tudok adni: a profi fotósok nagyjából ugyanazt a technikai szintet képviselő eszközparkot használják, így a képminőségük közel azonos, inkább stílus alapján érdemes választani. Mindenképpen tetsszenek a kiszemelt fotós munkái, ne az ár döntsön! Mindig ki lehet húzni a vendéglistáról pár embert, ha csak annyi hiányzik a szerintetek megfelelő fotós tiszteletdíjához. ;) Ha nem láttok a fotós honlapján példának okáért "tenyérbentartós" (vőlegény a menyasszonyt) képet, akkor ne is várjátok el tőle, mert az nem az ő stílusa. Akkor inkább keressetek másik fotóst, aki jobban megfelel az elképzeléseiteknek. Vagy ha minden másban csillagos ötös, akkor kössetek kompromisszumot. ;) Tudom, hogy ez nagyon marketingszövegnek hangzik, de az esküvőről csak a képeket fogjátok mutogatni az utókornak, a videót senki sem fogja 2-4-6 stb. óra hosszában végignézni. Viszont egy fine art fotókönyv kézbevétele és átlapozása maga a vizuális gyönyör csúcspontja. ;) Mindenképpen kérjetek a fotóstól teljes esküvői anyagokat eredeti képméretben, vagy személyes találkozón fotókönyvben! Ez több szempontból is hasznos: egyrészt látjátok a képi világát, hogy az mennyire fedi a Ti elképzeléseiteket, másrészt megmutatja, hogy folyamatosan tudja-e hozni a weblapján mutatott minőséget. Egy weboldal nagyon csalóka: oda helyszűke miatt csak a legjobb képeit teszi ki az ember. Másrészt meg azt is bizonyítja, hogy tényleg ő fotózta végig azt az esküvőt, nem pedig csak kibickedett. ;) A fotós egyéni stílusának szerves része az utómunka. Ez olyan, mint egy kézjegy, egy aláírás: ha már eléggé gyakorlott vagy benne, csak ránézel egy képre és nagyjából meg is tippelheted, hogy ki készítette. :) Viszont az igényes utómunka nagyon sok időt emészt fel, általában a fotózás idejének hat-nyolcszorosát. Tehát ha valaki azt ajánlja, hogy ő már rögtön az esküvő után, a vacsora alatt DVD-re kiírva átadja a képeket, attól ne várjunk csodát. Az megint más, ha valaki hangsúlyozottan a nyers mintaképeket tölti fel a webre másnap, hogy tudjatok miből válogatni, de akkor szól is, hogy azok még nyers képek, csak most kezdi el az utómunkát rajtuk. Van olyan fotós is, aki nyers képet nem mutogat, nála csak az utómunkázás után nézhetitek meg legelőbb az anyagot. És miután ki lettek dolgozva a képek, csak utána következhet az albumba rendezés, amire pedig még plusz külön utómunka fázisok vannak...Szóval az esküvői fotografálás nem csak arról szól (mint a legtöbben gondolják), hogy "lekattintom, oszt' jól van": a neheze még csak azután következik. :)

 

A szolgáltatásról: korrekt fotós csak szerződéssel dolgozik, minden pontosan pontról pontra le van benne írva (mit, hol, mikor, mennyiért). Ez mindkét felet védi, utólag nincs belemagyarázás. A szerződésnek három fontos szerepe van: 1.: Elejét veszi a jószándékú félreértésnek. Ha a felek különbözőképpen emlékeznek, csak elő kell venni és megnézni mi van leírva. Ha valami nem egyértelmű, egyesek hajlamosak a számukra kedvezőbb lehetőségre "emlékezni". 2.: Elejét veszi a rossz szándékú "félreértés"-nek. Mindig is voltak és lesznek is "próbálkozó" emberek. Ezek egyértelmű szerződés esetén másnál próbálkoznak. 3.: A megbízó a szerződést kapja a foglalóért cserébe, amibe le van írva, hogy mennyi foglalót fizetett és pontosan mire. A szerződés a garanciája a korrekt elszámolásnak és a vidám elválásnak. Fontos, hogy tisztában legyetek a foglaló (Ami nem előleg!) fogalmával, a lényege: ha a fotósnak felróható okból hiúsul meg a teljesítés, a fotós duplán fizeti vissza a foglalót nektek. Ha a miattatok hiúsul meg a teljesítés, akkor elvesztitek a foglalót. Ha a fotósnak fel nem róható okból hiúsul meg a teljesítés (vis major), akkor visszafizeti a foglalót, de nem duplán. Ha a fotós a Ti előzetes hozzájárulásotokkal kényszerből másik fotóst küld maga helyett, akkor az új fotós megkapja a foglalót az eredeti fotóstól és természetesen beleszámít az árba. A foglaló mértéke akkora (általában 30%), hogy garantálja, amennyiben a megrendelő a teljesítés után nem fizet, a fotós "csak" a munkáját veszítse, pénzt semmiképpen. Azaz fedezze az előzetes találkozó költségeit (út oda-vissza, parkolás), a konkrét munka költségeit (út, album, esetleg szállás, étkezés, stb…). Ha a megbízó idejében visszalép és a fotós talál másik párt arra a napra, akkor a fotós megteheti, hogy az addigi költségei levonása után megmaradt részt visszafizeti. Erre semmi nem kötelezi, de maximálisan korrekt dolog. Ha a megbízó elhalasztja az esküvőjét, a fotós részéről korrekt dolog beszámítani a foglalót a későbbi munka díjába. És amit már írtam: a fotós részéről kötelező a pontosság, az ápoltság, az alkalmazkodási készség az esetlegesen változó körülményekhez.

 

Emlékeim szerint a foglalóról elhangzottakat nagyrabecsült Fogarasi Zoltán esküvői fotográfus kollégám foglalta össze egy beszélgetésben, az érdem az övé. :)

 

A lelkiismeretes fotós (amennyiben nem dolgozott már korábban az adott helyszíneken és kollégákkal) előzetes terepszemlét tart az esküvő majdani helyszínein, hogy tisztában legyen a helyek adottságaival és megismerkedjen a szolgáltató kollégákkal, akikkel aznap együtt fog dolgozni (a vőféllyel és a videóssal - bocsánat, haladjunk a korral, modernül: cinematográfussal :D - mindenképpen). Ebben segítségére lehet a pár is azzal, hogy egyeztetnek egy közös helyszínbejárást az említett résztvevőkkel.

 

A szolgáltatás tartalma: a fotózási rész ugye függ attól, hogy mit kértek, milyen időtartamban, hány és milyen helyszíne(ke)n, ezt a fotóssal tisztázzátok. Az egyebek, mint a kész anyag átadása már bonyolultabb: a szerződésben legyen kikötve, hogy a fotós adja át a teljes nagyfelbontású képanyagot is DVD-(ke)n! Van olyan fotós, aki nem hajlandó kiadni a kezéből a nagyfelbontású anyagot, csak ő hívathat elő belőle az általa meghatározott áron. Egy korrektül megcsinált DVD lemezen rajta vannak a teljes felbontású képek, a 720 pixel hosszabbik oldalméretű, webes felhasználásra optimalizált képek és a legjobbakból készült diavetítés. A lemez lejátszható asztali DVD-lejátszón és számítógépen is. Esetleg a fotós oldalán egy webgaléria is értéknövelő tényező. A lényeg viszont a fotókönyv: nagyon változó minőségű és kivitelezésű darabokkal találkoztam már, amikor beszállítót kerestem. Kezdve a saját magad által beragasztós 5-6000 Ft-os, kreatív boltokban kapható albumoktól a 100000 Ft-os nagyságrendű fine art fotókönyvekig. Mindenképpen derítsétek ki, hogy a fotós csomagjának része-e valamilyen (És milyen?) album vagy fotókönyv, vagy azt még külön kell rendelnetek? Többtíz-, vagy többszázezres plusz kiadás adott esetben. Végül az útiköltség: egy távolabbra történő vidéki kiszállásnál az útiköltség többtízezres tétel még kisfogyasztású autóval is. Vannak fotósok, akik ezt gálánsan beépítik a csomagjaik árába, de vannak, akik külön felszámolják. Nálam például az útiköltség bele van építve az egésznapos csomag árába, nincsenek láthatatlan plusz kiadások.

 

Update: Nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy miért kér annyit a fotográfus, amennyit. Milyen állandó költségekkel számol egy esküvői fotográfus a munkája során?

 

- Kezdjük az útiköltséggel: mivel adott időre kell érkezni minden esetben és a pár sem fog egyik helyszínről tömegközlekedni a másikra, így kizárásos alapon az autó marad. Ennek, ha csak az üzemanyag költségét számoljuk (8L átlagfogyasztással a jelenlegi 400 Ft feletti üzemanyag áron) az alsó hangon is 32 Ft / km. Azaz egy átlagos vidéki esküvő, ami kb. 100km út egy irányba, de mivel haza is kell jönni így rögtön 200km ami csak az üzemanyagot nézve 6500 Ft (budapesti esküvőnél ez az összeg ugyanígy elmegy üzemanyag + parkolásra). Ha csak lehet, szeretek a párokkal még az esküvő előtt találkozni, beszélgetni, akár mindezt összekötni egy rögtönzött "love session" fotózással is. Azaz az összeg újabb 6500 Ft. Persze a számítás szerint nem vettünk autópálya matricát, valamint nem számoltuk hozzá a kocsi amortizációját és egyéb szervízköltségeit sem.

 

- A következő tétel a felszerelés amortizációja: egy fényképezőgép zár élettartamát általában 100000-150000 expozíció körül vállalják a gyártók. Ezt esetleg egy zárcserével még meg lehet toldani kicsit, de ennyi felvétel alatt nem csak a zár kopik, hanem más fontos alkatrészek is. Hasonlóan vannak ezzel az objektívek is: ennyi használat alatt elkerülhetetlen az amortizációjuk, javításra ill. cserére szorulnak. Például félévente érdemes őket autófókusz finomhangolásra vinni, hogy tökéletesen élesen álljanak be a célra, ennek díja alkalmanként és eszközönként 12500-15000 Ft, tehát ha 2 vázat és 2 objektívet viszek hangoltatni, az 55000 Ft. Egy nagygenerál rendszerfelújítás (még akkor is, ha nem a legprofibb csúcstechnikát használjuk, hanem egy szinttel alatta, ami már nagyon jó, de árban sokkal olcsóbb) 1-1,5 Millió Forint minimum. Ha a 100000 kép / 1,5 Millió Ft árral számolunk, akkor 1 kép elkészítése 15 Ft amortizációs költséget jelent függetlenül attól, hogy az adott képet már ott a helyszínen töröltük, vagy életünk legjobb felvételét készítettük épp el. Egy egész napos esküvőn nem ritka a 3000 elexponált nyers kép sem (mivel a nagy memóriakártyák világában nem szükséges az exponálásokat számolni, egyszerűbb 2-3 képet csinálni egy olyan pillanatról, ami valamilyen hibalehetőséget rejt magában: pl. csoportképnél hihetetlenül sokat tudnak pislogni az emberek :D). Ez 3000 kép esetén 45 000 Ft amortizációs költséget jelent. Ebbe természetesen nem számoltam bele az egyéb kiegészítőket, mint például a vezeték nélküli E-TTL vakuvezérlőket, amik két gépvázra és 4 vakura mérve újabb 200 000 Ft körüli összeget tesznek ki.

 

- A képek elkészítését követi az utómunka. Ehhez korszerű, erős számítógép, színhelyesre kalibrált monitor és nagy háttértár szükséges, amiket most nem számszerűsítenék mivel fotósonként változó, hogy az adott gépet milyen hatékonysággal tudják kihasználni, így az 1 képre eső amortizációs költség sem határozható meg. Az viszont igen, amibe a használata kerül: egy ilyen munkaállomás monitorral és a megfelelő "digitális sötétszobai" környezettel együtt az 500W-ot gond nélkül elfogyasztja. Jelenleg az ELMÜ normál díjszabása alapján 1kWh áram az 48,62Ft azaz a munkaállomás használata óránként 24,31Ft-ba kerül. Mivel csak saját adatokból tudok kiindulni, ez nálam egy esküvő esetén kb. 80 óra ami 1944 Ft. Ennél könnyebben kalkulálható viszont az a háttértár, ahol az elkészült adatokat biztonsággal meg tudjuk őrizni (ha pl. a párnak adott példánnyal valami történne: én 25 évig őrzöm meg a párok képeit, emiatt nem kell aggódniuk). Az utómunka során nyers raw, illetve 16 bites TIFF formátumban dolgozom fel a képeket, ezért egy esküvő anyagának mentési archívuma 100-150 Gigabyte. Ennek tárolására NAS tömböket használok (kettőt, földrajzilag 2 különböző helyen) 4 darab 3 Tbyte-os, RAID5 tömbben lévő winchesterrel, amin a biztonságosan tárolható adatmennyiség 9 Tbyte, azaz kb. 60 db esküvő anyaga fér el egy ilyenen. Ennek darabja legutóbb 120000 Ft volt azaz a 2 együtt 240000 Ft, 1 esküvőre vetítve pedig 16000 Ft költséggel lehet számolni (és az áramfogyasztását megint csak nem számolom). Hol is tartunk? Van ugye 2x 6500 Ft útiköltségünk, egy 45000 Ft-os eszköz amortizációnk, egy 16000 Ft-os biztonsági mentésünk, egy 1944 Ft-os villanyszámlánk ami eddig 75944 Ft tiszta költség. Zárójelben említem meg, hogy gazdasági tevékenység folytatásához elengedhetetlen a céges háttér a maga járulékos költségeivel: könyvelővel, stb., de ez megint csak nehezen számszerűsíthető 1 db elkészített képre vagy esküvőre, így ezt a tételt is gálánsan lépjük át. Ahogy szintén lépjük át a különféle szakmai tanulmányok: workshopok, könyvek, stb. költségeit és vegyük úgy, hogy istenadta tehetségek vagyunk ;) , és szintén borítsunk fátylat minden olyan dologra is, amit elfelejtettem leírni. ;)

 

Tehát a fotográfus dolgozott magán az esküvőn 15-18 órát (legyen felkerekítve 20 óra: ez egy olyan teljes napos esküvő átlaga, amikor nem utazott sokat), majd utána még 80 órában utómunkázott és fotókönyvet tervezett, azaz belefektetett 100 óra munkát és 75 944 Ft realizált költséget.

 

 

Innentől mindenkinek a saját fantáziájára bízom az alábbi két költői kérdés megválaszolását:

1, Az interneten magukat 30-45-60000 Ft-ért hirdető fotósok hogyan oldják meg mindezt?

2, Valójában mennyit is keres egy fotós…? ;)

 

 

Zárszó: a legfontosabb dolog, hogy a megrendelő pár maximálisan tisztelje a fotós tudását, a rájuk fordított idejét, a közös munkába fektetett energiáját! Ha ezt érzi a fotós, akkor ő is 110%-os teljesítményt nyújt nekik, ez nem is kérdéses.

 

 

Ha kérdésed van, írd meg a show@innerimages.hu e-mailre és válaszolok rá.

 

 

 

 

 

Tisztelettel:

 

Kárpáti Sándor

 

 

 

A cikk lelki másolásvédelem hatása alatt áll. ;)

 

Ha bármelyik képet sajátodként ismered fel a cikkben és bizonyítani is tudod az eredeti digitális negatív vagy rétegelt psd fájllal, akkor keress mailben és beszéljük meg a továbbiakat a felhasználásáról!

 

If you recognised any of these pictures as your own in this article and you can prove it by raw or layered psd/tif files please feel free to contact me via e-mail to legalize the terms of use.